röpülök

jól vagy-e kedves
kérdezem
nem fáj-e valamid
mindenem

mindenem vagy a
végzetem
csak téged lát már
két szemem

szemedben látom a
végtelent
két tiszta szívet mi
egybekelt

egybekelt mert ez
így örök
tudom csak ábránd
röpülök
————————–
hogy én hogy vagyok
semmiség
nem vár rám sehol a
messzeség

“röpülök” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Örülök Melinda, hogy felém jártál! 🙂
    Kívánom, hogy röpülj Te is egészségben, még sokáig!
    …és mosolyogj!

    Üdvözlettel: György

  2. Az írásban szerepló “sas” valóban szomorúnak tűnhet, kedves Marica.
    de aki írta, ma már elmondhatja, hogy végigjátszotta az életét.
    Nem egyéb ez a pár szó, valahogy összerakva, mint egy hirtelen jött gondolat.
    Köszönöm, hogy bekukkantottál hozzám!
    Üdvözlettel: György

  3. Köszönöm szépen a hozzászólásokat, valamint az olvasásokat úgyszintén!

    Az a kérdés Kitti, ami nem is kérdés, hogy kinek mit jelent a “messzeség”.
    Számomra maga az örök semmi.
    Jómagam csupán teszem, tettem a mindennapi dolgom jól vagy rosszul, de ezt
    nem az én tisztem eldönteni, hogy mikor éppen hogyan…

    Üdvözlettel: György

  4. Kedves György! Szerintem mindannyiunkra vár a messzeség, és egyetlen egyed sem lehet semmiség, bár a vers hangulatát, érzelmi töltését kiválóan érzem.

Szólj hozzá!