A tavaszhoz

Kibomló, langyos, lázadó tavaszban,
megannyi lélek úgy zokog ma fel,
ősrobbanás utáni pillanatban,
amint a tér bezárt időt ölel.

Atomjait a tágulás röpíti,
miközben új világokat teremt,
varázsa csillagokkal kergetőzik,
és lassan végül összeáll a rend.

E vágyott március ma így zuhant rám,
a lelkemig hatolt az illata,
fülig belészerettem, lenge fodrát,
nem engedem letépni én soha.

Az arcomon konok teled nyomot hagy,
de vége már a jéghideg napoknak.

“A tavaszhoz” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Örömmel olvasok nálad mindig Kedves Imre. Verseid kifejezőek, stílusuk közel áll hozzám. Szeretem a verseidet.

  2. Kedves Imre!

    Nagyon szép a versed, szó szerinti és átvitt értelemben is sokat mond. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!