Oda se neki

Nem adom fel, utam járom,
Vajon mi van még hátra,
A sors mivel kecsegtet,
Holnapom mivel festi be,
Sosem volt nyakamon járom,
Nehézséget legyűrtem bátran,
Mások nekem hiába fecsegtek,
Barátaimat nem felejtem el,
A kor azért van, hogy legyűrjem,
A rákos sejt nem vendég már,
Tablettákkal cserzem, mint tímár,
Ne lásd arcomon, hogy mégis fáj,
Ha nem veszek róla tudomást,
Akkor az élet könnyebb, csodás,
A bánat kutja engem hiába vár,
Tőlem nem kap szót, se parolát,
A csend ablakomban kalapál,
Hallgatom a rigó himnuszát,
Nézem a fecskét, ahogy kaszál,
S folyosón a bamba macskát,
Előttem szirmait bontja virág,
Illatával belengi unott szobám,
Írásaim keresnek, tégy csodát,
Allegóriával fűzzél harmóniát,
Alkoss, ha úgy érzed, ideje már,
S ha nincs téma, akkor olvassál,
A betű megsokszorozza a tudást,
És észre sem veszed, ha ott fáj,
Nézd a nyugtató eget, rád vár,
Nap is melenget, jó kedvet kínál,

Oda se neki,
Nagy a dzseki,
Színe keki,
Haiku, uzsgyi neki.

2021.06.11.

“Oda se neki” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Na, azért csak nem biztatsz már haikura! 🙂 Ervin! Látom, nem akarod a lelki békéd feladni semmiért sem, még a rák sem veheti el azt az életörömöd, amit a nyíló virág, a lopakodó cica és kelő Nap jelenthet, nem beszélve a többiről! Példa értékű szemléletedet csodálom, anyám pont ma említette, hogy kiújult a húsz éve operált rákja… Na, ő egészen másként látja a világot.
    Gratulálok az eszmei mondanivalódhoz, a vershez és szeretettel gondolok rád!

Szólj hozzá!