Álmodj valakit magadnak

Megosztás Nyomtatás 133 megtekintés 5 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Álmodj valakit magadnak

Egyedüllét – bírhatatlan,
magányos vagy így társtalan,
tartozni valakihez jó,
kell, mint falat ennivaló.

Ha senki sincsen melletted,
Csak hű társad, a képzelet.
Hogyha ez is cserbenhagyott,
Álmodj valakit, te bolond.

“Álmodj valakit magadnak” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Jaj, Drága Pilla, ez végtelenül keserű. Én jól tűröm az egyedüllétet, nem érzek magányt, bár a képzelet és álom mindig velem vannak. Bízom benne, hogy téged sem hagynak teljesen magadra.😍

  2. Nagyon szépen fogalmazott vers.
    Valamikor régen hasonlót írtam magam is.

    Szeretettel: Mária

  3. Kedves Pilla!
    Nem könnyű egyedül, társ nélkül. Értelek.
    …de ott va édesanyád! Kevesen mondhatják el, hogy bármikor ott terem.
    …s a “könyvtárad”, a könyvek, amit a legjobban szeretsz!
    Nem vagy egyedül!
    Ölellek:
    Marica

  5. Kedves Pilla!

    Az már baj ha a képzeletünk is cserben hagy. Nehéz elviselni elviselni a magányt.
    Szeretettel olvastam.
    Magdi🌷🥀

Szólj hozzá!