A szellem városa (prózavers a lepusztult városnegyedről)

Ha szellem városát benőtte már az enyészet, rozsda marta út porában a csend hempereg. Vakablakán bámul ki a nem virradó nappal, míg romjait át meg átszövi kúszó indáival az emlékezés hada. Sötét világában holdfénye botladoz esengve, mi végre lettem ily romos? S a hajnal is tovább oson, szellemvilág utcasoron, hol víg élet virult egykoron. Vajon titkát ki fejti meg, ha egyszer porba hull.

“A szellem városa (prózavers a lepusztult városnegyedről)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Remek prózavers, ritkán látok ilyen jól sikerültet. Egyiptom és Róma jutott eszembe versedről.

Szólj hozzá!