Esküvönk.

Fehér terítő az ünnepi asztalra,
rózsafonatokkal szépen körül rakva.
Viràgnak illata bódító a térben
làtvànya ringató, eseményünk éke.

Kedves kis gerlepàr szívecskébe zàrva,
hófehér jelképpel öröklétre szànva.
Torta tetejére aki ezt szànta,
szívének dobbanàsàt küldte a lànynak.

Térül-fordul pàrat s vége van a nàsznak,
mégis ez a pillanat nem múlik el màma.
Szívünk szàll mert vàgtat, léggömbünk a vàggyal,
kézenfogva kísérjük làtvànyàt az àrnynak.

Eszembe jut lentről, hogy kik kísérnek fentről,
s szívemben a hiànyukkal integetek fenkölt.
Tudom, hogy màr ők is díszbe öltözködve,
velünk együtt fogadtàk meg most és mindörökre.

Boldog béke àrad, ifjú pár s a nàsznagy,
sosem felejtik el illatàt e nyàrnak.
Emlékképek s tàrgyak őrzik létét mànak,
nem felejtem én el amit szép szemedben làttam.

“Esküvönk.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!