Részemmé váltál..

Részemmé váltál…

Részemmé váltál félve, apránként…
S tudom, szívem hozzád végleg hazaért.
Mint apró hópehely, ha félőn bőrömhöz ér-
Vagy mint a lavina, ha mindent elsöprő csapást mér.

Részemmé váltál végleg, örökké…
S tettél boldog bolonddá, gyermekké.
Mint a kagyló mely szorosan körbefonva
“örökkét” suttogja a gyöngynek hódolva.

Részemmé váltál akarva és akaratlan…
S Társak lettünk egy vad, izgalmas kalandban
Mert te vagy a félszeg mosoly minden ébredésben
Az örökké csillogó reményfény a szemem kékmélyében.

Részemmé váltál hálásan, csendben, önzetlen…
S hoztál szivárványt minden könnycseppbe-
Mert két karoddal óvsz, vigyázod lelkem
Örök Szövetségesedként hát beléd feledkezem.

Részemmé váltál.
Non plus ultra.

“Részemmé váltál..” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “Részemmé váltál hálásan, csendben, önzetlen…
    S hoztál szivárványt minden könnycseppbe-”

    Meghitt, szép sorok. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!