Évszakok

Üde bakfis tavaszt szökken,
sok kismadár ide röppen
fészekrakás projekt indul
mezők virág színe tisztul.

Jön a nyár a szép anyóka
támaszkodva jár, a botra
érleli az almát körtét
ránk hoz kánikula jöttét.

Ifjú ősz a halált hozza
életet is átporozza
ami virult, hervad máris
aludni tér a világ is.

Mély álmából rezzen a tél
vénségesen havat metél
jégbe dermed tőle a táj
így fenyeget a fagyhalál.

Bakfis tavasz ifjú ősszel
találkozna ismerőssel.
Egyik élet, másik halál
találkozást idő kaszál.

Akár a két jámbor öreg
a nyár, a tél külön tömeg
találkára semmi esély
vágyuk csupán örök szeszély.

“Évszakok” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Drága Margitka! Örömmel láttalak itt és köszönöm a kedves hozzászólásod! Igen, az emberek nagy része a szép fehér havat szereti, amikor pelyhekben hullik, megül a fák ágain és nyikorog a csizma alatt. Na én pont a havat bírom legkevésbé és a tél színei is nyomasztanak. Persze megértem azokat, akik képesek gyönyörködni a téli tájban, a téli sportokban, és szeretik a hideget. Sőt! Én is szeretném élvezni a telet, de hát képtelen vagyok rá 🙂 Szeretettel láttalak! 🌨❄️⛄️☀️🌤🌈

  2. Drága Kitti!
    Nagyon tetszett Évszakok versed.
    Én szeretem a telet is,de nem a szürke arcút,hanem a csodás fehéren szikrázó havat,mikor hógolyózni lehet,és nem olvad el egyik óráról a másikra.
    Gyerekként imádtam a duruzsoló kályhát,jó volt a játék után felmelegedni mellette.
    Tulajdonképpen nem volt semmi bajom az évszakokkal,míg meg nem változtak a klímaviszonyok.
    Ezt a nagy meleget nehezen viselem.
    Szeretettel olvastam remeked!
    Margit🌼💖

  3. Köszi Éva! Látod, én is télen születtem és mégse kedvelem azt az évszakot. Mióta az eszemet tudom, én azóta fázok telente kint és ha úgy felöltözök, ahogyan esetleg nem fáznék, akkor nem hajlik már be a karom a sok pulóvertől és kabáttól, a lábamon bundás csizma és három nadrág, úgy nézek ki mint egy medve és már abban elfáradok, hogy cipelem azt a tíz kiló ruhát magamon. 😀 Kedvencem a nyár, a többiekkel meg ki vagyok békülve. Az ünnepek akkor szépek, ha van kivel együtt örülni nekik… Szerettem, hogy itt voltál! 😘

  4. Ancika, a kánikulát én sem szeretem, de hát nappal lehúzom a redőnyt, a falak vastagsága védi a benti hűvösebb levegőt, és este szellőztetek, amikor visszahűlt a levegő egészen hajnalig. Mondjuk a napon kibírhatatlan, az almafa alatt azonban elég jól bírtam ma. Köszönöm szépen a látogatásod. A két vénség már nem tudja a klímát kordában tartani, látod. 🙂 Én is várom az enyhülést azért. Nagy örömmel láttalak itt. 🌺

  5. Kedves Kitti! A téllel magam is így vagyok, hiába születtem Karácsonykor, nem szeretek fázni. De nagyon szeretem az évszak ünnepeit, régen mi is jártunk -amikor nem volt éjféli mise a templomunkban paphiány miatt- a falu utcáiban, karácsonyi dalokat énekelve. Biztos, hogy volt vagy mínusz 20 fok, de olyan jó volt. Szeretettel időztem a Tavasznál, a Nyárnál, az Ősznél is, mert mindig akad egy-egy nap, amikor az emberben felsejlik egy érzés elnézve a természetet, hogy ez milyen szép… Szeretettel olvastalak Éva.

  6. Kedves Kitti!

    Aranyos ahogy leírod az évszakokat, tetszik a tél és nyár, ahogy ábrázolod tudom a tél nem a barátod, nekem sem,
    de ez a kánikula sem kedvencem.
    Szeretettel,
    Magdi🌾🌻🍁❄️🥀

  7. Drága Marika! Azért ebben a rekkenő hőségben el bírnék viselni pár órányi őszt. Na jó, pár nap is lehetne. Köszönöm a kedvességed! A látogatást és a szavaidat is, nagyon örülök neked mindig! 🌺

  8. Kedves Kitti! Szép-re írt évszakok. Tetszéssel olvastam.
    Nem tudom, most nálunk pár nap hőség után ismét
    ősz van. Talán ezért is tetszik nagyon az őszről írt
    szomorkás vsz.
    Szeretettel gratulálok.
    Mária

  9. Örülök Kedves Zsuzsa, hogy olvastál és véleményeddel megtiszteltél. Köszönöm! Én nem tudom másként elképzelni az érintetteket, csak így. 😀

  10. Kedves Kitti!

    Tetszett az évszakok hagyományos korának megváltoztatása. A Tavasz bakfis, rendben van, az is, a Tél öregember, szintén oké, de már a Nyár szép anyókaként és az Ősz daliás ifjúként ritkán ábrázoltatik. De éppen ezért tetszett. A gondolatisága, a szokatlansága, úgy is mondhatnám, eredetisége. Bűbájos, tüneményes vers.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  11. Nahát, Drága Zsófia, hogy neked micsoda memóriád van! 🙂 Valóban, a legnagyobb fájdalmam mindig a tél, de minden szempontból. Ez nem változott eddig és szerintem már nem is fog, bár egy, azaz egyetlen egy év volt, amikor egy téli napon egy futó barátság azt a gondolatot hozta, hogy idézem, mert vers lett: “Sohase gondoltam, hogy szeretem a telet…” Ám másnap újra megfagytam és a verset kidobtam, az első sora megmaradt az agyamban.
    Azon az egyetlen havas téli éjszakán szavalt nekem egy fiú, többek között Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja című verset. Óvóbácsinak készült… Egész éjjel csavarogtunk, sok házba becsöngettünk, sokat nevettünk és nem éreztem a hideget. Egész életemben azon az egyetlen téli napon. 🙂 Szóval nem mondom, hogy kedvencem a kánikula, de jobban tűröm, mint a hideget, és nem, dehogy hoznék a nyárba telet! 😀 Nagyon örültem neked Zsófia, üde, derűs lelkületeddel feldobtad a napom, köszönöm!

  12. Jót mosolyogtam magamban. Eszembe jutott egy kijelentésed egyszer a tél közepén. Minden nyűge baja a hóseprés, a didergés, stb… eszedbe jutott, nem láttál benne semmi szépséget. Most viszont azt sejtem, /helyesbits ki kérlek, ha nem így van/ hogy jó lenne ebben a tikkasztó hőségben ha lenne belőle egy kis darab. Bár te kis huncut most sem arról írtál , hogy te vágyol rá, hanem, átruháztad az évszakokra. Mindenesetre kitűnő,nekem tetszik. szeretettel olvastalak, Zsófi.
    Akár a két jámbor öreg
    a nyár, a tél külön tömeg
    találkára semmi esély
    vágyuk csupán örök szeszély.

Szólj hozzá!