Májusi hópihék
Nyári télben rebbenő hópihék
Tapadnak hajamra, ruhámra.
Didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél.
Padunk előtt verebek ugrálnak,
Szorgosan keresnek morzsákat.
Előttem emléked, ahogy figyeltük őket.
Morzsákat szórtunk, őket etetve,
S nyári télben rebbenő hópihék
Tapadtak ruhánkra, kezünkre.
A tóra most is leszállt a május.
Szúnyogok csipkednek, viszketek –
S didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél.
Köszönöm, kedves Rita. Keresek, keresek, találtam egy nagyítót is, hátha segít… 😀
„Azért a pár óráért volt érdemes megszületnem.”
Nem! Nem azért. Kívánom, hogy találj az életben nagyon sok örömöt, amiért érdemes volt megszületned.
Szeretettel: Rita🌹
Köszi Rita. Szinte mindenről ő jut az eszembe. Baj? Talán.
De most már mindegy. Azért a pár óráért volt érdemes megszületnem.
Májusi hó, igen, nyárfaszöszöket fújt a szellő.
Rezeg… most már végig, nem küzdök tovább ellene.
Köszi, kedves Kitti.
Szomorú emlékvers, szép sorokban.
Az emlékek tudnak örömteliek és fájdalmasak is lenni.
Szeretettel: Rita🌹
Régen volt májusban hó, ám benned még ott rezeg az a bizonyos nyárfalevél…