Májusi hópihék

Májusi hópihék

Nyári télben rebbenő hópihék
Tapadnak hajamra, ruhámra.
Didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél.

Padunk előtt verebek ugrálnak,
Szorgosan keresnek morzsákat.
Előttem emléked, ahogy figyeltük őket.

Morzsákat szórtunk, őket etetve,
S nyári télben rebbenő hópihék
Tapadtak ruhánkra, kezünkre.

A tóra most is leszállt a május.
Szúnyogok csipkednek, viszketek –
S didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél.

“Májusi hópihék” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. „Azért a pár óráért volt érdemes megszületnem.”

    Nem! Nem azért. Kívánom, hogy találj az életben nagyon sok örömöt, amiért érdemes volt megszületned.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Köszi Rita. Szinte mindenről ő jut az eszembe. Baj? Talán.
    De most már mindegy. Azért a pár óráért volt érdemes megszületnem.

  3. Májusi hó, igen, nyárfaszöszöket fújt a szellő.
    Rezeg… most már végig, nem küzdök tovább ellene.
    Köszi, kedves Kitti.

  4. Az emlékek tudnak örömteliek és fájdalmasak is lenni.

    Szeretettel: Rita🌹

  5. Régen volt májusban hó, ám benned még ott rezeg az a bizonyos nyárfalevél…

Szólj hozzá!