Nyugalom
A lebukó nap aranyhídját
felvonta a vízen.
Hullámok játékos kedve
lassan megpihen.
Csapódnak fövenyhez, sziklához,
nádszálak közt bújócskázva
elcsitulnak, s a vízi világnak
altatódalt dúdolnak.
Fáradtan lebbenti
szárnyát a madár.
Sűrű zsombékcsokor
vadkacsát dajkál.
Zöld béka szeme pislog,
mint éji lámpás,
míg lassan megérkezik
hold fényével a váltás.
A parti fák lombját
fésüli a szél…
s az érkező nyári estben
a tó tükrére rásimul az éj.
Cobblah Ilona
Kristófné Vidók Margit , köszönöm szavaidat…
Szeretettel Ilona
Kedves dr Ónody Magdolna, amikor elkezdtem írogatni… vért izzadva számoltam a szótagokat, rímképletekre vigyázva. verstani szabályok közé szorulva… stb… aztán rájöttem hamar…. ez engem korlátoz a kifejezhetőségben… … egy szó mint száz – nem szeretem a kötöttségeket…persze ez nem jelenti azt , hogy nem figyelek a dallamra , összecsengésekre… ritmikára , a mondanivaló lehető legjobb átadására, használva a nyelv adta fantáziát kifejezőkészséget.. …így aztán a verseim nagy részét így írom… mert egy vers nem a versformától lesz jó vagy nem jó számomra .
Köszönöm megtisztelő figyelmed
Szeretettel Ilona
Kedves Hodos Éva, igen valóban vízparti élmény az ihletet adó
Köszönöm a figyelmed….
Szeretettel Ilona
Kedve Rita , köszönöm szavaidat…
Szeretettel Ilona
Igen Kitti… vízparti élmény ihlette…köszönöm, hogy itt jártál
Szeretettel Ilona
Kedves Ilona!
Nagyon szép ,hangulatos a versed!
Szeretettel gratulálok!
Margit
Szép képek, gondolatok, érdemes volna talán valami szigorúbb versformába tenni. Magdolna
Kedves Ica, nekem pedig valahogy egy kis tó jut eszembe, parti nádassal. Nagyon szépen írtad le, lenyűgöző a táj harmóniája. Szeretettel Éva
„s az érkező nyári estben
a tó tükrére rásimul az éj.”
Hangulatos képek. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌹
Igazán kedves, békét sugárzó természeti képek csendesednek a versben, nekem az esti Balatont juttatta eszembe.