szamárpadban

még kisgyermek koromban
pedig csak csintalan voltam
sokszor ültem szamárpadban
nagy volt s olyan sötétbarna
össze- vissza karistolva
és a legutolsó sorba’
nem törődött velem senki
elbújtam a fülem mögé
ne lássanak pityeregni
helyesírást nem tanultam
a tábláig sosem láttam
számolni is alig tudtam
nem szerettek a tanárok
belém rúgtak a pajtások
így gondoltam odébbállok
de mielőtt léptem volna
szamárpadnak oldalába
jó erősen belevéstem
mert az agyam feledékeny
ezután az életemet
nagy fülekkel drótkötélen
magamban kell elzenélnem

“szamárpadban” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. “de mielőtt léptem volna
    szamárpadnak oldalába
    jó erősen belevéstem
    mert az agyam feledékeny
    ezután az életemet
    nagy fülekkel drótkötélen
    magamban kell elzenélnem”

    Nekem ez sokkal erőteljesebb vers, minthogy megmosolyogjam, de én tényleg mindenbe belemagyarázok valami rejtett tartalmat. Biztos az én hibám.
    Gratulálok szeretettel: Icu

  2. Kedves György!

    A hozzáállás a lényeg – az elhelyezés/ elhelyezkedés másodlagos.
    Akár a huncutságok színtere is lehetett.
    Mosolyt csalt arcomra a versed 🙂
    Szeretettel: Éva

  3. Köszi! 🙂
    Az a helyzet, hogy jó tanuló voltam,
    s a kérésemre, jutalomból ülhettem
    a “rosszakkal” egy sorban, ott leghátul.
    Az utolsó 3 sor bejött – ráéreztem.
    Úgy kapartam össze a füzetemből, amit
    ma is őrzök a kincseim közt.
    1968.

Szólj hozzá!