UTOLJÁRA RÓLAD

UTOLJÁRA RÓLAD

Utam szélesebb lett
Mióta nem látlak
Varázsod megkopott
Többé már nem várlak

Eszembe jutsz néha…
Szívem már hallgatag
Erős képzeletem
Hozzád már nem szalad

Te távoli kislány
Te kedves álmodó
Tiszta gyermeklelked
Tőlünk volt áradó

Fel-felrémlik bennem
Merre járhatsz s kivel
Tudom miutánunk
Nehéz akárkivel

Hisz tanultuk együtt
A mércét emelni
De az idő elszállt
S félsz önmagad lenni

Kívánom hát végül
Ne legyek égő pont
Örök társ utadon
S lelkeden horizont

Szabad, s magad légy
Ne köröttem járkálj
És ne fájjon többé
Hogy egyszer elhagytál

“UTOLJÁRA RÓLAD” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!