Mikor elmegyünk egymás mellett,
Olyan furcsa érzés fog el,
Csak nézzük a másikat.
Oly régóta érzünk vágyakat,
De nem építhetünk álmokat.
Ha újra elmegyek melletted,
Nem te leszel az aki megtetted,
Megállok, s megsimogatom arcodat,
Hogy nézhessem kedves mosolyodat.
Mert mosolyod oly varázslatos,
Érzem azt a tüzet mely benned él.
Mikor rám nézel életre kél,
Felgyulladnak bennünk a forró lángok,
Miközben ajkaink egymáson táncolnak,
Testünk is forró lángban ég.
Mely körülvesz bennünket,
Érzem ahogy, felmelegíti szívünket,
Melyet a szerelem hoz létre.
Ajkaink egymáshoz érnek, szerelemtől égve,
Szívünk hevesen dobban egymáshoz érve.
Ez az a tűz melyet a szerelem hoz létre,
Kialudni nem hagyhatjuk soha,
Mert a tűzzel együtt a szerelemnek is vége.
