pincehomály az alkony
a túlparti fák törzsét se látni
cérna vagy pókfonál vagy akármi
akadt hajamba markom
törött szemüvegem
meggörbült fémkeretét szorítja
pedig most itt somolyog a lista
és nem látom a nevem
“nem látom” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Azt gondolom, itt nem csupán az olvasószemüvegről van szó…. mást olvastam ki a sorokból. Remek vers Kati, gratulálok!
Szeretettel: Icu
Ütős vers ez a javából Katalin! Remek!
Üdvözlettel: S.Gy.
Kedves Katalin!
Az idő haladtával, sajnos egyre gyakrabban kell elővenni. Azért jó, hogy van, nélküle nem lenne teljes az életem.
Szeretettel gratulálok!
Margit 🌹
Kedves Kati!
Olvasó-szemüvegem lett a harmadik szemem.
Ha nem lenne, olvasás helyett kénytelen lennék
hangos könyvet hallgatni. Volt idő mikor ráfanyalodtam,
de nem szerettem.
Szeretettel: Kata
👓📖
Hú, pont ezt élem meg, amikor nem találom az olvasószemüvegem. 🙂
Kedves Kati!
Bizony sok mindent nem látunk, igaz ez a szemmel való és a lelki látásunkra is.
Szeretettel: Rita🌹