Mintha
Mintha átszaladnánk az életen.
Elmegyünk. Néhány emlékezetes pillanat,
amit együtt éltünk meg, itt marad
szeretteink emlékeiben az ég alatt.
Épp csak megérkeztünk és ébredünk,
indulunk. Hajszol az idő, tükrünk naponta
rajzol újabb jeleket arcunkra,
míg harcolunk, a végzetünkkel is dacolva.
Sziget a létezés egy tengeren.
Semmi több. Itt kell élni, túlélni éveket,
hová újra érkezni nem lehet.
Ez az a hely, ami megőriz, vagy elfeled.
“Sziget a létezés egy tengeren.
Semmi több. Itt kell élni, túlélni éveket,
hová újra érkezni nem lehet.
Ez az a hely, ami megőriz, vagy elfeled.”
Nagyszerű alkotás!
Szeretettel gratulálok!
Margit
Ezt szeretem igazán, amikor horlás verset látok tőled. Képeid egyediek, mint a ráncok megjelenítése is a versben: “Hajszol az idő, tükrünk naponta
rajzol újabb jeleket arcunkra,”…
A tenger hasonlata is pontosan jelöli a szándékot, hogy kifejezd; a szigetről sehová nem jutunk, csupán az emlékezetekbe…talán. Remek vers, gratulálok!
“Itt kell élni, túlélni éveket,
hová újra érkezni nem lehet.
Ez az a hely, ami megőriz, vagy elfeled.”
Így igaz.
Szeretettel: Rita💐
Annyira a gondolataid hatása alá kerültem, csak
annyit tudok írni: Kifejező, nagyon SZÉP vers az
életünkről. Még vissza fogok térni.
Szeretettel időztem: Mária