AZ ÉLETRŐL

AZ ÉLETRŐL

Kezdetén csak hosszú napok
Poroszkáló hétköznapok
Ünnepek is ímmel-ámmal
Csetlő-botló cimborákkal

Nem vezérelt még más semmi
Mindenkinek megfelelni
Családnak és iskolának
Munkahelyen fűnek-fának

Később mindez megváltozott
Magam lettem aki osztott
Megtanultam, el kell érni
Napos oldalakon élni

Folyt a lé és szólt a nóta
Röpített a lányok csókja
Kalandokkal, sikerekkel
Számolatlan szép évekkel

Végezetül mind elkopott
Mi adatott… az elfogyott
S ha észre nem is vettem
Át gázoltam az életen

Amely rémlik zajlott nagyon
Akadt szép és nehéz napom
Bárhogy volt is… megelégszem
Szép kaland volt, úgy emlékszem

“AZ ÉLETRŐL” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Pompás összegzés, de hát még nincs vége! Még tart és várnak újabb élmények. Tetszett a versed.

Szólj hozzá!