AZ ÉLETRŐL
Kezdetén csak hosszú napok
Poroszkáló hétköznapok
Ünnepek is ímmel-ámmal
Csetlő-botló cimborákkal
Nem vezérelt még más semmi
Mindenkinek megfelelni
Családnak és iskolának
Munkahelyen fűnek-fának
Később mindez megváltozott
Magam lettem aki osztott
Megtanultam, el kell érni
Napos oldalakon élni
Folyt a lé és szólt a nóta
Röpített a lányok csókja
Kalandokkal, sikerekkel
Számolatlan szép évekkel
Végezetül mind elkopott
Mi adatott… az elfogyott
S ha észre nem is vettem
Át gázoltam az életen
Amely rémlik zajlott nagyon
Akadt szép és nehéz napom
Bárhogy volt is… megelégszem
Szép kaland volt, úgy emlékszem
Tetszéssel olvastam remekül megírt versed az
életről.
Mária
Pompás összegzés, de hát még nincs vége! Még tart és várnak újabb élmények. Tetszett a versed.