Az orgona illata

Orgonavirágban
összeölelkeznek
lelkem zugaiban
megsárgult emlékek:
Tóvízben mártózott
nyugvó Nap sugara
szederfánk lombjára
alkonypírját vonta.
Templomkert kövének
ázott mohazöldjén
kései imámnak
sóhaja terült szét.
Valami elveszett,
ott maradt örökre,
hitehagyott lelkem
magánya végtelen.
Valami hiányzik a
gyermeki világból,
rokoni-baráti
egybetartozásból.
Valamit keresek
kikelet zöldjében,
harangszó kúszik át
lelkem mezejébe.
Valami vár még rám
tavaszok gyöngyében,
orgonaillatban
töltődik a lelkem.

“Az orgona illata” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Évám! Köszönöm, hogy olvastad versemet.
    Örültem kedves soraidnak:
    Klári❤️

  2. Drága Magdikám!
    Köszönöm, hogy nálam jártál,
    olvastad versemet. Ölellek szeretettel:
    Klári

  3. Veled voltunk Klárika az orgonafák között, keresni a múltat. Szép versedhez szívből gratulálok! Szeretettel: Éva

  4. Draga Klárika!
    Csodálatos versednek a ritmusa és hangulata, szinte érezni az orgonák illatát.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi💐🥀

  5. Kedves Rita!
    Köszönöm soraidat, örömmel láttalak versemnél,
    szeretettel: Klári

  6. Kedves Icu! Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastad versemet.
    Ölellek szeretettel: Klári

  7. “Valami vár még rám
    tavaszok gyöngyében,”

    Szeretettel olvastam szép verssoraid, teljesüljön a vágyad!

    Rita🌹

  8. Érzem az orgona illatát, és töltődik a lelkem….. Örömmel olvastam ezt a versedet is Klárikám.
    Szeretettel gratulálok: Icu

Szólj hozzá!