Jelen pont

Egyhelyben állsz és reszketsz, mint a nyárfalevél.
Mily fájó megragadni egy bizonyos ponton.
Úgy gondolod tovább haladni kilátástalan.
Csak meredsz és menekülsz magad elől.

A múlt felőrölte benned az életet,
a megragadás lassan megöli lelkedet.
Borzalom a múlt, jövő csak remény ábránd.
A jelenhez kell nyúlnod, nincs más kiút.

Jelen, ez a pillanat, mely most is végbe megy.
Legyen a jelen mikor előre lépsz.
Mert miért ne tennéd meg most?
Tudom, hogy félsz ettől a gondolattól.

Félsz, reszketsz a jövőtől, meginogsz,
mert hiszed, hogy rosszul lépsz.
Félni emberi dolog, ott van mindenkiben,
ám ára van, ha nem lépsz időben.

Vársz csodát várva és hiszel benne,
ám lépés nélkül sosem lesz valós.
Csodák rég halottak, hinni kár benne.
Saját erődből tégy, hisz neked lesz fontos.

“Jelen pont” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!