Létem zöld mezején

Létem zöld mezején

Létem zöld mezején sétáltam évekig,

sárguló búzamezöket csodáltam évtizedekig,

pirosló pipacsok, égszínkék búzavirágok

színéhez szemem hozzászokott.

Lovaskocsik kerekének zenéje

máig itt ül fülembe,,n’,

S a szél mikor táncra perdült,

az utakon porfelhő ült,

és elhozta nekem a hegyek suttogását,

a rajtuk lecsordogáló kis patakok muzsikáját,

a tenger hullámainak zaját és illatát.

Esőcseppek sárá dagasztották a föld porát

meleg eső áztatta drága földünk illata, csoda

és a nap sugara, mi naponta festegette bőrünket barnára.

Táncolni a hóesésben, ezt mind mind megéltem

létem zöld mezején, fehérben vagy feketében .

Kondoros 2021 június 28 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Létem zöld mezején” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Csodás képeket festettél nekünk Erzsike! Szívből gratulálok! Éva

  2. Szép ez Erzsike, tetszett.
    /Sárrá dagasztották/ /Máig itt ül fülemben/
    Egy kicsit figyelj a helyesírásra, és a vesszők helyes használatára, ugye nem haragszol?

    Szeretettel: Icu

Szólj hozzá!