Könnycsatorna

Könnycsatorna

Én úgy látom, te megvetéssel nézed,
kinek szemébe fájón, könny szökik.
Nem jól van az, hogy azt te meg sem kérded,
a mécses olykor el miért törik?

Pedig az ember érzései nélkül,
csupán csak egy az állatok közül.
Ifjúnak látszik, de a lelke vénül!
Ha nem lép ki a színfalak mögül.

Kaján vigyorral tekint más bajára,
ám könnypatak folyik szívén belül.
A látszat, magát ítélte halálra.
Mert közönyt választotta hitvesül.

Más azt hiszi, nincs benned csöppnyi érzés.
Tán’ irigyel is, hogy te sosem sírsz.
Közmegvetéshez nem kell csak egy lépés.
Épp ideje, hogy lapod kiterítsd.

Én jól tudom, te embernek születtél.
Körülményektől kaptál fapofát.
Sok fájdalmas emléket elszenvedtél,
lökd el magadtól sok gond fintorát!

Ne szégyelld azt ha könny szökik szemedbe,
a szív is sokszor attól lesz erős.
Oly’ fontos az, hogy legyen hozzá merszed!
Maradj ember, ki boldog és nem hős.

A könnycsatorna igen furcsa szervünk.
Kinyílik ha jön bánat, vagy öröm,
önműködő, így semmit nem kell tennünk.
Hogy van nekem, sorsomnak köszönöm.

2021.06.09.

“Könnycsatorna” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. “Ne szégyelld azt ha könny szökik szemedbe,
    a szív is sokszor attól lesz erős.”
    Nagyon tetszett a versed és tartalma is János!

  2. Sírni sosem szégyen János, s elég nagy baj, hogy sokan visszafogják – oka számtalan…
    Ellenben az állatoknak, sőt a növényeknek is vannak érzéseik, sokkal erősebbek, őszintébbek!
    Tanítani kellene, tanulni tőlük!

    Üdvözlettel: S. Gy.

Szólj hozzá!