hármasban

Apám Anyám egymás mellett
érzem most is ölelkeznek
egyik csont a másik hamu
bennem éltek nem volt búcsú
egy kis fészket rakosgatok
olyat miben ringattatok
ringattatok télen nyáron
lett belőlem egy kis álom
nem akarok itt már semmit
megvénültem a keservit
kész a fészek bújjunk össze
hol a béke mindhármunkat
takarjon be egyszerű kis köntösébe

93 éves ma az én Apám
nyugodt csendes a kisszobám
s hajnaltól az éjbe nyúlva
bódulattól átitatva szinte látom
hogy szikrázik ajkaikon
szerelmüknek édes csókja

“hármasban” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Köszönöm Kankalin, hogy felém néztél, s nem utolsó sorban a véleményed!
    Tudom, hogy nem vagy kibékülve a központozás nélküli irományokkal, de én erre azt szoktam mondani,
    ha az olvasó nem tudja odaképzelni az írásjeleket, ahová én is tettem volna, akkor rossz, amit csináltam! 🙂
    Gyere máskor is, ha időd, kedved engedi! Örömmel látlak!

  2. Kedves György,
    megálltam ennél a versednél. Egyszerű és szép.
    Érdekesen hoztad a formát. Először nem értettem, miért e tagolás, hiszen felező nyolcas sorokban írtad meg.
    Jól is billen a felezéseknél, csak a 93-nál bicsaklik meg, illetve beletettél két helyen 3-szor 4-es ütemeket (jól döntöttél), ez megadta a választ a felépítésre.
    Tetszik a rímek megbontása is a zárásoknál, mert emiatt eltér a sablonostól.
    Amivel nem vagyok kibékülve, az a központozás hiánya. Vallom, hogy az írásjelek a mondatok ékszerei. 🙂
    Tetszik a versed, van egy sor, amit hatása miatt kiemelek: “egyik csont a másik hamu”. Különleges megfogalmazása az idő múlásának, az évek közti különbségnek.
    Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂

    Szeretettel: Kankalin 🌺

  3. Azért mi olvasók reméljük, hogy van ami még itt tart közöttünk, hogy olvashassunk továbbra is hasonló verseket Tőled. Szeretettel: Éva

  4. Kedves Rita, Ilona, Kitti, Margit!

    Köszönöm a megtisztelő hozzászólásokat!
    Szüleim mindössze 16 évi közös együttlétüket, sajnos nem tudtam megközelíteni sem,
    de igyekeztem úgy élni, amilyen példát mutattak nekem…

    Üdvözlettel: György

Szólj hozzá!