maradj

legyél rút akár egy varangy
s akkor jöhet majd a kaland
közelítek feléd kérlek maradj
és ha rútabbnak látsz el ne szaladj

amit látok érzek nekem elég
csak egy csókot hintek feléd
mitől rútabb leszel mint egy varangy
elvarázsolt szépség kérlek maradj

nem kell a szép az nekem kevés
mint eső nélkül a kiszáradt vetés
téged akar sejtjeimnek minden húrja
ne szökj kedves lehelj fényt a sírhalmomra

1984

“maradj” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Erzsébet!
    Örülök, hogy ellátogatott hozzám!
    A varangy ez esetben, s egyébként sem gúnynév.
    Egy számomra gyönyörű hölgynek, egy szerelmetes gondolatom, az
    üveghegyeken is túlra szóló bérlettel! 🙂

  2. Kedves György! A varangyos akkor csak egy gúny név-Talán ezért a félreértés. Érdekes ez a vers. Bennem is az jött le először, hogy nem mindig a külső szépség a nyerő-Amúgy köszönöm, hogy nálam is jártál. Rzsike😐

  3. Úgy érzem a hozzászólásokból, amit köszönök Rita, s Kitti,
    hogy átment az üzenet…!
    ui: a béka, ez esetben a varangyos, csodálatos élőlény, felvértezve a túlélés művészetével is!

    Üdvözlettel: György

  4. A szépség múlandó, a jóság viszont tartós és ha elkötelezett valaki, a “sírhalom” fényben úszhat… 🕯

Szólj hozzá!