Habfodros felhők úsznak az égen, tarka virágkendő simul a réten. Vidámságot áraszt a táj sokszínűsége, körben az erdei fák népessége ölelik, karolják, madárkák csacsogják, lesz új termés és méhecske zümmögés. Langy szellő simítja végig erdő-mező hullámzó völgyeit, hol aranyló napsugár heverészik. Tavasz illat száll a légben, amott lent szalad egy tiszta vizű patak, tükrén siklanak fénysugarak. Mily szép is a természet! Elvarázsol színvilágával, madárdallal, áhítattal éjjel-nappal. Elmerengve nézem, kitárom a szívem, gyönyörű természet tündökölj, általad az ember földi paradicsomban részesül, míg a tavaszi rét egyre csak ontja magából ritmikus szimfóniáját, harmóniát.
“Virágos rét (prózavers)” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Éva,
a természet az egyik legnagyobb gyógyító, az írás kiegészíti hatását.
Jó volt elidőzni idilli képeiddel. Szerintem mindenki erre vágyik, én is. 🙂
Szeretettel: Kankalin 🌺
Jól sikerült prózaversed örömmel olvastam.
Gratulálok:
Marica
Kedves Éva!
Nagyon szép virágos rétet varázsoltál.
Szeretettel gratulálok,
Magdi🌾💐🥀
“amott lent szalad egy tiszta vizű patak, tükrén siklanak fénysugarak.”
Szerethető, szép gondolataid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌹
Hát ezt a földi paradicsomot, bizony nagyon meg kellene becsülnünk és szeretnünk. Szép, érzékletes írásod nagyon tetszett. Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Öröm volt olvasni. Csodásan “festetted” le szavakkal a tavasz harmóniáját.
Szeretettel gratulálok: Icu🌹