Vezet egy hívó hang

Vezet egy hívó hang

Elválaszt egy fél világ, szívem olyan messze már,
átölel egy képzelet, Isten hozzád, ég veled.

Bánatomra volna ír, szép emlék most róla sír,
kis szobámba mit lelek, néhány sor mely intelem.

Édesanyám válasza, mit tegyek e bánatra,
virágoskert, zöld mező, képzelj el egy szebb jövőt.

Minden mit látsz bánthat ma, de szívemben élsz te ártatlan.
Itt nem érti senki fényedet, csak bennem vagy tiszta ismeret.

Van egy pár lélek ki egy veled, őket tán nem is ismered,
de feljön majd benned a fény jele, ha lehullik rólad a föld keze.

Melletted állok itt kőhalom, könnyedet hullatod sírhanton,
nem vagyok messze csak képzeled, sosem voltam még ennyire egy veled.

Szíved ha átjárja szívemet, átérzek minden kínt veled,
messzire röpítlek innen el,gyere és haladjunk egyre fel.

Már nem fáj, már nem nyom e rém világ,
most utamon járok egy réten át.

Nem nézem ki tart s ki jön most én velem,
vezet egy hívó hang mint égi jel.

“Vezet egy hívó hang” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!