Faluvégi nádasban
nádasban,
békák laknak a tóban,
a tóban.
Lustálkodnak nótáznak,
nótáznak,
nincs gondjuk a világgal,
világgal.
Békatanya de hangos,
de hangos,
Messze száll a békaszó
békaszó:
brek-brek-bre-ke-ke
breke-breke-ke!
Gólyamadár íziben,
íziben,
oda is száll sebtében,
sebtében.
Kezdődhet a vadászat,
vadászat,
békahusi a préda
a préda.
Lusta brenyák késő már,
késő már,
békavadász megtalált,
megtalált.
Tele hassal jó kedvvel,
jó kedvvel,
csőre csattog, kelepel,
kelepel.
Elcsendesült a nádas,
a nádas,
nem szól már a békadal,
békadal.
Fenn a templom tornyában,
tornyában,
gólyamadár nótázgat,
nótázgat.
Lustálkodhat kedvére,
kedvére,
Teli hassal pihenget,
pihenget:
kell-kell-ke-le-le
kele-lele-le!
“Tóparti történet” bejegyzéshez 8 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Drága Magdikám!
Köszömöm látogatásodat,
ölellek szeretettel: Klári❤️
Drága Klárika!
Aranyos versikédet élmény volt olvasni.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi🐸🌷
Drága Évám! Köszönöm látogatásodat,
kedves soraidat. Szeretettel:
Klári❤️
Kedves nyári verset hoztál Klárika, örülök, hogy vidám kedved megosztottad velünk! Szeretettel: Éva
Kedves Rita!
Köszönöm látogatásodat, örömmel láttalak versemnél.
Szeretettel: Klári❤️
Kedves Kitti! Köszönöm!!😍🐸😂
Nagyon aranyos. Jó kis gyermekvers lehetne, biztosan tetszene a kicsiknek.
Szeretettel és tetszéssel olvastam.
Rita🌹
Legalább a gólya madár jóllakott, jóllakott, béka bácsit bekapott, bekapott. Szól a kelep messzire messzire, elégedett a csőre a csőre. 🙂