Talpunk alatt ropogott a hó.
Messze már egy kunyhó.
Hideg szél nehezíti utunk.
Jobb lesz ha gyorsabban futunk.
Öreg viskó kéményéből füst száll.
A kandallónál teli üst vár.
Csontos kezünk kopog a deszkákon.
Várva,hogy valaki megszánjon.
Ősz anyó toppan ki fakanállal.
Borral kínál , és édes lekvárral.
Körbe üljük mint a gyerekek.
Van akit puha ágyba fektetett.
Hosszú útról jött vándorok vagyunk.
Örülünk mert szállást kaptunk.
Drága Mama. Emlékszem mesés kedvedre.
Mondj egyet ha nem esik terhedre.
Van benne valami meghittség. Megállított ez a vers, időztem vele egy darabig.