Engedj utat…

Engedj utat…

Engedj utat könnyeidnek,
ha úgy hozza a pillanat,
s ne tartsd vissza azokat,
hisz az érzés tán elszalad.

A gyászban már nem tudsz sírni,
s a szemed száraz marad,
nem lehet készülni reá,
bizony sokszor belülről mar.

Olykor a szerelem érint,
és szavak helyett boldog vagy,
remegjen belsőd, s lelked,
könnycsepp üdítse arcodat!

Lásd az alkonyt, naplementét,
érezd virágok illatát,
tudd, végre haza érkeztél,
boldog vagy, mást örülni látsz.

Engedj utat könnyeidnek,
ha úgy hozza a pillanat,
s ne tartsd vissza azokat,
hisz az érzés tán elszalad.

“Engedj utat…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Sírásra buzdító versed itt marad nálam, mert sírni csak örömben tudok. 🙂

Szólj hozzá!