Ne keress…

Ne keress…

Ne keress oldalamon semmit,
ha értékelni szándékozol,
tudásod szerint hozzá szólsz,
hogy viszonzást kapj oldaladon.
Itt a lelkem üzen, ha érzed,
nem cizelláltak őszinte szavaim,
csak szeretettel kínálja sorait,
s tudni fogod, szükséged van-e rá.
Ezek nem versengő versek,
valójában csak üzenetek annak,
kiben megtört a lélek, az élet,
vigasztalásban még remélhet.
Az idő és szándék kevés volt,
hogy írásom alkotássá váljék,
birkózom magammal míg élek,
védtelenül, hibáimmal sokszor félek.
Attól és annak szólhat e bátorítás,
kit megalázott kegyetlen sorsa,
attól, ki megtalálta a szeretet útját,
és boldog, hogy megoszthatja titkát.

“Ne keress…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!
    Szavaid most simogatnak, ölelnek vígasznak. A te tapasztalatod,melyek sorokba öntve is szépek érettek, példásak.
    Ha azt nézném,ki, mit ír, talán soha nem írnék. Itt, oldalamba bújva a reményteli gondolataimmal, bátorítok, vígasztalok akiknek erre van szüksége. Kiragyog a nap felettem, ha te is találsz nálam néhány szót amelyt magadhoz emelsz. Így bátorítasz és köszönöm!🌺🌼🌸🌻🌹💐🌷

  2. Tudod jól, hogy nem viszonzás elvárása okán olvaslak!… A félelem mindig mindenkinél ott lapul. Kinek ez, kinek az a félelme. Mindig szembe kell nézni vele, ahogy te is most ebben a versben megtetted. Ragyogó, bátor vers ez, nem beszélve a vigaszról, amit adni tud.

  3. Kedves György Sas – Ritka madár! már ez is tetszett.
    Magam örlődök hibáim miatt.Örülök, hogy erre szálltál, Köszönöm!
    László🦅🦅🦅

  4. Egy őszinte ember vallomása… – Ritka madár!
    Hibátlan ember nem létezik László, emiatt sose félj!

    Üdvözlettel: György

  5. „boldog, hogy megoszthatja titkát.”

    Talán mind erre vágyunk, hogy megoszthassunk gondolataink, érzéseink, titkaink. Ezért írunk.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!