TÚL AZ ÓPERENCIÁN

TÚL AZ ÓPERENCIÁN

Úgy gondolod menni kéne,
könnyet sem hullatni érte
elillanni búcsú nélkül
nincsed itt hagyni emlékül

Hátra hagyni szolgaságot
szegénységet adósságot
meg nem tartott ígéretet
nagyralátó embereket

De ha mennél hova mennél
hol találnád, mit szeretnél
túl az óperencián tán
üveghegyek túloldalán

Ottan is csak szolga lennél
idegenben epekednél
itt lenne jobb jobban élni
itt dacolni itt remélni

Életed csak itt lesz teljes
adják itt meg, ami illet
követelned itt kell, ha kell
ebben higgyél, s ne menj még el

“TÚL AZ ÓPERENCIÁN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Örültem ennek a versnek és kis analógiát is találtam benne Hegedűs Mónika rabszolgás verséhez. Mert hát összefügg a háttértartalom. Ez a vers is időszerű, tartalmában és verstanilag is jó vers. Gratulálok!

Szólj hozzá!