Remete

Nem vagyok én remete,
de senkinek sem jegyese.
Néktek szólok dalolok,
aztán (csendben) meghalok.
Nem lesz másik életem,
egy is sok volt énnekem.
Kik neveltek engemet,
nem ti vagytok emberek.
Mit tőletek ellestem,
ki a hamis, mi az, nem.
Fák virágok madarak…,
így vagyunk mi nagy csapat.
Tévedtem az elején,
mégiscsak egy kis remete,
nem több, ami vagyok én.

Lettem volna nagy folyó,
illattenger bódító,
egy-két óra szebb lett volna,
pilleszárnyam suhogtatva,
mi is mi is lettem volna…
éj zenéje násztáncunkra.

Hallom hív az avarágyam,
ha betakar sosem fázom,
fejem felett fák susognak,
lehullajtott leveleik
titkaikkal elhalmoznak,
körülöttem fénylő szemek
gyógyítgatják sebeimet,
s mikor az est eljő végre,
egy kis csillag mosolyával
álmot hint a szemeimre.

“Remete” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves György (aki remete vagy nem)! 🙂
    Érzékelhető, hogy szereted a zenét, mert dalol a versed, szinte hallani, ahogy dudorászol. Olykor kibillensz a ritmusból, főleg a zárás felé, de ez a legjobb énekessel is előfordul. Soraid népdalosan tiszták.
    Van benne csöppnyi önirónia és önelemzés, valamint a múlt esélyeinek latolgatása.
    Szerencsére nem lettél folyó, mert akkor bajosan írnál verseket. 🙂
    A természet az egyik legjobb tanítómester, mert magamutogató, megtanít az egyszerűt is szépnek látni.
    Örömmel olvastam (nem?)remeteségedről.
    Dalolj csak, mindegy, miről, akár a halálról is, mert amíg nevén szólítgatod, egészen biztos, hogy élsz! 🙂

    Szeretettel: Kankalin 🌺

  2. Köszönöm Éva, hogy bekukkantottál hozzám! Maga az elmúlás, sosem foglalkoztatott, a mikéntje, annál inkább!
    Egy egyszerű kis gondolatom, semmi több, de akit megérint, az mindig jólesik, mint ez esetben is!

  3. Lazának akar látszódni a vers? … az elején. Azután a végére mégis az elmúlás szele érkezik meg szép költői képpel. Gratulálok!

  4. Köszönöm Kitti, Rita, Icu az olvasást úgy, mint a hozzászólásotokat!
    Ritkán írok magamról, ez esetben sem ez történt, csupán beleképzeltem magam egy remete életébe!
    Így sikeredett. 🙂

  5. Kedves György!

    Már megfigyeltem, hogy a legtöbb versedben érinted a halál kérdését. Ne foglalkozz vele, még élünk, és tart, ameddig tart, azt a pár évet ami még jár nekünk töltsük el szeretetben a kis családunkkal. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nem születünk le újra.
    Remek a vers, gratulálok!
    Icu

Szólj hozzá!