Karanténlét

H.Gábor Erzsébet
Karanténlét

Tavaszi szellő lengedez,
tárva az ablak, fáj a lét,
rabságom kínja megsebez,
szívemet bánat rágja szét.

Karanténlánc mi fogva tart,
koronás, ordas vírusok
okozzák kinn a zűrzavart –
fogolyként élni nem tudok!

Egyetlen mentsvár van talán –
képzetem szárnya messze visz,
apám kiszolgált asztalán
papír is van, meg penna is.

Gyűlnek az áldott verssorok,
korlátok, gátak, nincsenek,
s a Napból lángos fényt lopok!
Reményt a léthez, így csenek.

2021.03.14.

“Karanténlét” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. “Gyűlnek az áldott verssorok,
    korlátok, gátak, nincsenek,
    s a Napból lángos fényt lopok!
    Reményt a léthez, így csenek.”

    Bölcs gondolat. Amit az ember megtehet, azt mindig tegye meg.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!