Böjti kor

Agymosott fejekből földre ejtett magzat. Hitvány, hazug, szócséplés-ígéret, mely inkább csupán csak mindent s mindenkit megtéveszt, összekavar s hiteget, de a jelent kizsigerli lyukasodó pénzérmékkel is.

Ma forgandó elmével kiállni ugyancsak meggondolatlanság. A vétkezett beszéd metaforai ugyancsak megpecsételnek. A megbocsátás sebeire egyre kevesebben kíváncsiak. Csontunkat megrághatja már bármikor kripta-sötétben alakoskodó.

Porladt-rekedten Ninivei kihalt moralitások falánál toporognak, veszteglődnek csöndesen. Bágyadt betegségként egyre kétkedőbben viselik a méltóság, nemesség titkosított képleteit. A férgek mindig egy lépéssel körünkben ólálkodnak s lépre mennek – hajtja őket szorgalmas tiltás.

Nyűtt ajzást keres miközben mások kárán gazdagszik s szorgoskodik kiváltságos stróman-üzletember, uszító gaz haszonleső. Terhünket kinyújtja magából egy-egy prédikáló szökőkutas konferanszié. Megfigurázott, dicstelen hattyúéneket zeng a hitehagyott is.

Törvények velejéig szégyellős átsunyítója. Csak elmaradtak dicsőbb napjai sztoikus igazmondásoknak. Lábujjakon lépkedő sajdulásban sokan hippózott sötétedésre eszmélnek, ahelyett, hogy saját gondolatokat termelnének.

Hánykolódik már a rostjában megrekedt papírcsomó is, melynek építő, megőrző feladatát méltánytalan föladták az emlékezni rest századok. Kéreg alatt a hamu is megőrizheti a tanúskodó ujjnyomokat – csupán maradhasson valaki, aki még akar kutatni, értelmezni bonyolult összefüggéseket s el nem adja semmi áron önmagát az alattomos burjánzó eszméknek.

Szólj hozzá!