Elmondanám

Elmondanám, de nem tehetem,
szívem vágyik a szeretetedre.
Mondd, te érzel e szerelmet irántam,
s benned szívem, társra találhat?

Érzem így jó érzem így lesz,
mondaná a szám, de a szívem ébreszt.

Elmondanám, ha tehetném, de nincs rá alkalom.
A kínok közt a szívem, sajnos tényleg csupa rom.
Hozzád bújnék, karjaidban érezném, hogy jó,
amit érzek az szavakkal el nem mondható.

Mit tehetnék, hogy megmutassam,
az érzésemet, elmondhassam.
Mondd, te érzel e szerelmet irántam,
s benned szívem, társra találhat?

Érzem így jó érzem így lesz,
mondaná a szám, de a szívem ébreszt.

Minden egyes pillanatban arra gondolok,
nem tudom, hogy kedvelsz vagy csak terhedre vagyok.
Kéz a kézben szállhatnánk ketten, mint a szél,
tehetnénk úgy, mind a ketten ki semmitől se fél.

Elmondanám, ha tehetném, de nincs rá alkalom.
A kínok közt a szívem sajnos tényleg csupa rom.
Hozzád bújnék, karjaidban érezném, hogy jó,
amit érzek az szavakkal el nem mondható.
Hozzád bújnék, karjaidban érezném, hogy jó.

“Elmondanám” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Angelika! Versed valójában egy dal. Refrénnel nyomatékosítva a mondanivalót. Nekem tetszett.

Szólj hozzá!