Nyári reggel

Nyári reggel

Napfény lépdel az árnyékok között,
imbolyogva, kissé tán részegen.
A Nap felfedi reggeli arcát.
Rám nevet, vagy talán csak képzelem?

Ébred a szél, átoson a kerten.
Hullámot vet bokrok zöld tengerén.
Álmos levelek becézik lágyan.
Úgy suttognak, mintha megérteném.

Fázom kicsit, ha átölel néha,
de sietve teszi, mert elszalad.
Látom, követem kanyargós útját,
a felhők ölében, és a fák alatt.

Csillog néhol a hajnali pára.
Megmártózik benne a pillanat.
Végül elillan vele az égbe,
amint a nyár palástja elszakad.

“Nyári reggel” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Pilla!

    A zene bennem van 🙂
    Hogy mennyire “tudok”, nem tudom.
    Köszönöm a rímes méltatást!

    Lajos

  2. Kedves Ica!

    Sok minden összejött, családi gondok, zenekari problémák… talán kicsit néha túl vállalom magam.

    De azért ha valami lélekben megszólít, reagálok rá 🙂

    Örülök, hogy elolvastad a verset!

    Lajos

  3. Kedves Kit!

    Számomra a természet egy csoda. És lehetőség megfogalmazni, ahogyan én látom.

    Köszönöm, hogy elolvastad!

    Lajos

  4. Lüktet a dallam, s szép az egész.
    Mennyire tudsz! Megáll az ész.
    Érezni fürgén: nagy a zenész,
    bűvöl e vers is – ennyi… kész.

  5. Tüneményes, ahogy a természetről írsz horla! A szél útja bokrokon át, a lelkedig érve szaladt át a nyári évszakon.🌺

Szólj hozzá!