hatosok

fuss és vidd hírvivő
acélban van erő
püföli a kovács
izzik a kalapács
virágos temető
csillogó háztető

szólítlak merre vagy
jelenj meg képzelet
lehessen álmom is
parányit édesebb
ne aludj ébredezz
ne sokat révedezz
megfúl a szenvedő
bólint a háztető

kéménye füstjelét
olvasd hisz ír neked
feledj el minden sort
ez csak egy képzelet
hatosok gyűltek itt
oly ritkán volt nyerő
inog a háztető

gittegylet mindent üt
tört ablak mindenütt
ez kell a magyarnak
negédes szavaik
elmékbe zuhannak
emlékül szolgáknak
szobrokat faragnak
bankókba csomagolt
bűzölgő saruknak

fura egy sakktábla
királynő rabsága
királya parancsa
parasztok egy sorba
húzzák a nótáját
hamis az összhangzat
a végítélethez
ez kell a magyarnak

állj meg hát hírvivő
munkádra nincs vevő
kapura felróva
megtelt a temető
végtelen mocsárra
rádőlt a háztető

se ház se háztető
se fa se legelő
földanya sivatag
ugye mily jó lenne
látni most önmagad

“hatosok” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Az a nagy valóság, kedves Kankalin , hogy egy pillantást sem kételkedtem abban, hogy amit írtál, azt úgy is érezted, gondoltad! Ezzel magam is így vagyok, mert amennyiben nem ezt tenném, nem is tartanám magam embernek!

  2. Kedves György,
    szerintem értesz te a “vén” betűkhöz, elő is kerültek.
    Ha nem érdemelte volna meg a vers és alkotója, amit megfogalmaztam, akkor nem tettem volna.
    Pont olyannak tartom, ahogy szavakkal lefestettem.
    Tudnod kell, hogy amit mondok és leírok, azt komolyan is gondolom. Mindig.
    Csak jeleztem – a miheztartás végett. 🙂

    Szeretettel: Kankalin 🌺

  3. Keresgélem a “vén” betűket Kankalin, de most valahogy nem találom…
    Nem érdemlem ezt a s-ok kedves szavakba szőtt mondatot!
    Köszönöm szépen!

  4. Bár az a parányi, alig látható pötty is sokatmondó volt számomra Kitti, de köszönöm, hogy leírtad
    részletesen is, “őszinte” véleményed!

  5. Kedves György,
    elég rendesen éjnek évadja van, de elalvás előtt még olvasgattam, így találkoztam ezzel a verseddel. Úgy döntöttem, hogy azonnal leírom, amit gondolok, nehogy reggelre kimenjen a fejemből, hiszen egész áradatnyi gyülemlett össze bennem.
    Én sem kedvelem a központozás nélküli verseket, ritka kivétellel. A te versed közéjük tartozik. El is mondom, miért.
    Kiválóan igazodsz a címhez, mivel ez egy kötött, felező hatos versforma (kétütemű), ami nem időmértékes, hanem ütemhangsúlyos, és te végig tartottad ezt. Megvannak a felezések is, egy sort leszámítva: “a végítélethez”.
    Mivel a többi tűpontos, arra következtetek, hogy szándékos ez az eltérés, mégpedig a súlypont miatt. Ennek a szónak kiemelt jelentősége van tartalmi szempontból, és ezt indokolja is a téma és annak felépítése.
    Ebbe a versbe vétek lenne írásjeleket tenni, ugyanis akkor eltűnne az a monotónia, mely – elejétől a végéig – nagy hangsúllyal van jelen. Olyan hang-és ütemhatása van, mint amikor valaki megállás nélkül kopog az asztalon, közben jár az agya, és próbálja felgyülemlett feszültségét, tehetetlenségét levezetni (egy-két-há, egy-két-há).
    Nagyon érdekes a rímeltetés, mert nincs konkrét szabálya, illetve te határoztad meg a szabályait és a szakaszonkénti sorok számát is. Ha jól gondolom, ennek nincs különösebb jelentősége, egyszerűen csak hagytad a szabad gondolatáramlást.
    Mondanivalódat több rétegre ki lehet terjeszteni, erősen érzékelhető a társadalmi sík, és az egyéni is szerepet kap.
    Telepakoltad ellentmondásokkal és ellentétekkel, ebben rejlik – az ütem mellett – ereje. Megrázó, balladai tartalma és hangulata van.
    Izgalmas vers, érdemes volt ébren maradnom, mert szerintem reggel másképp fogalmaznék. Most hatnak a hatosok, most kell a végére járni.
    Nem egészen normális dolog ez részemről, de megtehetem, hogy éjszaka hsz-t írok. 🙂
    Maradt még bennem néhány gondolat, de már így is sok(kkk) lett. 🙂

    Szeretettel: Kankalin 🌺

  6. Hát, jó. Bár Adyt egyáltalán nem kedvelem. 🙂 A hatosaidban csak a szótagszám szabályos, valóban minden sorában hat szótag van. Öt jambus illetve trocheus sor is akad, ami ritmusával mindig előretolja a sorokat. Azonban sorai nem hatosával tagolódnak versszakokra, hanem szabálytalanul hat, vagy nyolc, esetleg öt sor van egy versszakban. A versszakok száma hét a hatosokban. A rímek szabálytalanok, mint nyelvtanilag is az egész szöveg. Mint említettem, ( te válaszoltál is, hogy neked így jó, mert a központozást végezze el az olvasó) a központozás hiánya rombolja a verset, és ezért nem is szívesen olvasok romokat, legyen az akármilyen magasra repített csoda gondolat. Ha mégis nekilátok, nincs sok mondanivalóm, hiszen már elmondtam más verseknél is ugyanezt. Ennél a versednél oly erősen hiányzik minden írásjel, ( kezdősor nagybetűje, pont, vessző) hogy egészen egyszerűen nem is értem. És nincs kedvem keresgélni, kutatni, hogy mire gondolhatott a költő…
    A ponttal csupán jeleztem, hogy próbálkoztam itt.

  7. Köszönöm Rita, hogy ismét benéztél hozzám, mint állandó vendégem! 🙂
    Azt kell írjam, hogy ez sajnos a “jelen”, s az, hogy mi jön, részemről belegondolni sem merek!

  8. Ilyen részletes elemzést, véleményt Kitti, még nem kaptam senkitől, így többszörösen örülök, hogy megtiszteltél jelenléteddel!
    Válaszoljon helyettem valaki másnak a tolla, akinek büntetésül még a temetését is úgy intézték, hogy senki se tudjon róla…!
    https://youtu.be/57X31N2Byzw

Szólj hozzá!