A szívem nyugalomra vágyik

A szívem nyugalomra vágyik

Az én szívem nyugalomra vágyik,
szenvedélye már régen ellobogott,
észre sem vetted, hogy lelkem zokogott,
szemeimből még szerelem sugárzik,
érzéseim, mint tenger hullámzik,
feltörő emlék fájdalmat okozott,
az én szívem nyugalomra vágyik.

Eljött az óra és el kellett válni,
szenvedésem mosolyok rejtették,
szivárványt is újra átfestették,
menj tovább!- ne kezdj most tétovázni,
az én szívem nyugalomra vágyik.

2018.

“A szívem nyugalomra vágyik” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Éva, Évike, Erzsike, és Marika!
    Köszönöm, hogy itt jártatok.
    Hálásan köszönöm az értékes véleményeket.
    Van benne kicsi a múlt csalódásaiból is, viszont egy játékra íródott a vers.
    Szeretettel ölellek benneteket.🤗♥️
    Margit

  2. Drága Kitti, Rita, és Icus!
    Hálásan köszönöm kedves szavaitokat, és a vigasztalást.
    Ez a vers egy játékra született.
    Annyi igaz, hogy az ember ilyenkor merít a régi csalódásokból is.
    Szeretettel ölellek benneteket. 😘
    Margit

  3. Belenyugvást, és magadra találást látok ebben a versben kedves Margit! Fájdalom, szépség… Szeretettel olvastam soraid. Éva

  4. Drága Margitka!

    Tökéletesen átéreztem a lelki fájdalmadat, én is csak remélem, hogy túl vagy rajta. Bár tudom, nem könnyű.
    Szép verset írtál, szeretettel gratulálok: Icu🌹

  5. Szomorú szakítás okozta ezt a verset benned, bizonyára már régen megtaláltad a békességet magadban. Szép vers. 🌺🌞

Szólj hozzá!