Hol szállnak…
Hol szállnak magasan a gondolatok, ott fent,
amikor a valóság mocsárba ragadt, itt lent,
ábrándozások kora régen lejárt, hidd el,
a szép remények talán örökre eltűntek?
Nem ez világot álmodtuk éjszakánként,
azt sem, hogy minden napunkat kétkedésként,
csalfa fénnyel világított díszletek közt éljük,
a következő napokat gyanakodva féljük.
Mikor lesz bizalom az emberek szívében,
ahol a jó szándék ott ragyog szemükben,
s nem a harácsolás, gáncsoskodás dívik,
s a gonoszkodás már messziről hírlik.
Óh Istenem, te tudod, minden szavam igaz,
imádkozom az összes magyarért, legyen vígasz,
segítsd őket egészégben, megélhetésben,
és gyarapodjanak a boldog szeretetben!
Kedves Éva!
Talán a felelősség, féltés vezérel többünket.
Úgy legyen ahogy kívántad!🌻🌺🌻🌺🌻
Úgy látszik valahogy most sokunknak nevelő célzatú verset sikerült írnunk… Szép soraid imádságnak is beillenek, bár meghallgatásra találnának!