Istennek babája

Nem vagyok senkinek se a fia se a lánya,
senkinek az édese, kedvese, vagy mostohája.
Nem vagyok rokona gazdagnak vagy szegénynek.
Igaz mondata vagyok az összes szolga legénynek.

Nincsen nékem senki se már ezen a rút világon,
Nincsen hű szeretőm, kinek a karja lágyan átfon.
Nem is vagyok senki se, csak a holdfényben egy árva.
Ezer és ezer imát mondtam, a sötétben állva.

Istennek kegyeltje kedvenc kicsi kis babája,
ezért őriz engem meg, ebbe a csúf világba.
Üdvözöllek a földi mocskos hazugságba.
Ahol a nyomorúság lohol az ember lábnyomába.

Itt mindenki boldog s mosolyog ezerrel,
ha mögé látsz, hányinger kerülget, s a víz lever.
Lővésed sincsen mi zajlik egy „másik” világba.
Rabszolga nemzedék!Egy Robot hangosan kiálltja.

Olcsó kis játékszerek sokasága,
ébren álmodok hazug valósága.
Tudatlanul bolyongó tömegek hada.
Azonosulj!!Ordít fel álmából a gazda!

Ha nincsen már többé példakép,
s ha vissza köszön pár kamu kép,
ha sehová se illesz be semmiképp.
Itt az idő, hogy önmagad légy!

Egy világ hazugsága omlik most szerte szét.
Hiába is igaz, az, amit még írhatnék.
S én csak állok, s a porba hullik egy régi kép.
Senki sem hinné el, hát minek is szavalnék?