ÉBREDÉS

ÉBREDÉS

Amíg életed egyedül éled
napjaid hasztalannak találod
akárhogy igyekszel, teszel, veszel
az öröm szívedből elszivárog

Hiába nyílnak színes virágok
lelkedben konok kétség kóborol
magányod keményre torzítja szád
de titkon másra, társra szomjazol

A világot kár hibásnak látnod
mi elveszett Te adhatod vissza
ha hívod, az élet rád talál majd
nemcsak álmaidban lehetsz tiszta

Hidd örömöd még visszatalálhat
a csókok is megtalálnak újra
életed még rendbe jöhet egyszer
társra lelhetsz s hosszú boldog útra

“ÉBREDÉS” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Mátyás!

    Tetszik ez a vers, de eldönthetnéd, központozol e, vagy sem…

    Lajos

Szólj hozzá!