Fiú a folyónál

Fiú a folyónál

Szikrázó napsütésben egy kis srác ült a padon,
Lábán piros tornacipő, kezében luftballon.
Mosolygott a nagyvilágra, nem volt semmi gondja,
Délután a folyóhoz megy, ezt oly vidáman mondja.

-És mit fogsz csinálni a parton?- kérdezi egy néni,
Erre a srác lelkesedve elkezdte mesélni:
-Ülni fogok majd a parton és csodálom a vizet,
Közben kicsi kavicsokból bedobok vagy tizet.

Akkor nem fogsz unatkozni. De nehéz a szatyor,
Mit a néni kézből-kézbe, ide-oda pakol.
-Nehéz a csomagod? Elviszem egy darabig,
Szólt a fiú és mutatta: -Ott az utcasarokig.

Elkísérte hát a nénit, de szorított a cipő,
Nemsokára kap majd újat, ha jön a hűvös idő.
Kicsi sarkát jól feltörte, fájt is már a lába,
Levette és mezítláb lép az út porába.

Délután a folyóparton boldogságot érzett,
Míg odahaza édesanyja sorozatot nézett.
A kisfiúcska visszagondolt a kedves néni szavára,
Megígérte, hogy a parton vigyáz nagyon magára.

Megmártózna a folyóban, de helyén volt az esze,
Nem fürdik meg, éppen csak a lábát teszi bele.
De hiába a szilárd döntés, hogy a parton marad,
Váratlanul a folyó széle alatta beszakadt.

Fel is kapta őt a folyó, elsodorta nyomban,
Csak egy piros tornacipő maradt kint a gyomban.
…és akkor a nyári napfény zord viharrá válott,
A kisfiúcska fehér habként az angyalokhoz szállott…