Szívembe zártam

Nem hallom torkom hangját,
csak szívem halk ritmusát.
Víz alá kerülve,
Fullad a lélek a testtel vegyítve.
Szemem a homályba vész,
Nem látok, nem érzem a vészt.
Csak a morajlás tölti ki,
életem hosszúnak gondolt perceit.
De nem is akartam mást,
mosolyom őszinte, szívembe zártam már.
Arcod emlékét
ezerszer felidéztem, percenként.