Zúgj sorsok szele…
Zúgj sorsok szele, itt vagyok szembe veled,
félre állhatnék, nem lenne becsületes,
annyi sírás, káromkodás örvénylik itt,
nem szökhetek, az igazságot tudnom kell!
Hallom én az orkánként, suttogva érkezőket,
szélcsendben rejtezőket, a halk szavakat,
melyek megvallják a kétségben, rémségben
süllyedőket, a segélykérő kiáltásokat.
Mi lett ezzel a világgal, hogy így élünk?
Nem csak temetőkben szállnak a sóhajok,
nappalok és éjszakák hangosak a jajtól,
kérünk Uram, ments meg minket a bajtól!
Bizony a törvények kevélyek, kemények,
vadak az emberek, szegénynek lenni szégyen,
ma mindened lehet, és mindent elveszíthetsz,
gazdag és szegény az utcára kerülhet.
A hatalmak sem hallják a könyörgők hangját,
s én mindig a félelemben élők sirámát?
Fizikai, lelki rokkantságban rossz élni,
a rendeletek miatt elkezdtünk majrézni.
A módi, ki milyen hamar tud gazdagodni,
a szülők szálláson gyerekeik nélkül,
Úr mondá: „sokasodjatok és szaporodjatok!”
A földnek urai: mindenáron pusztuljatok!
Halljátok meg az életért könyörgőket,
korábban az alamizsnán tengődőket!
Nem volt megfizetve kétkezi munkájuk,
most hogyan lesz megoldva pótlásuk?
Lassan bizony rettegünk lenni és remélni,
azt a napot várjuk, hogy ne legyen ok félni,
eljön majd az igazságok végső ideje,
Istenünk, szépen kérünk, segíts meg minket!
Zúgj sorsok szele, itt vagyok szembe veled,
félre állhatnék, nem lenne becsületes,
annyi sírás, káromkodás örvénylik itt,
nem szökhetek, az igazságot tudnom kell!