Szolga és az Úr

Megosztás
 | Nyomtatás | 3 hozzászólás | 263 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Hajlott háttal közlekedett,
mint, ki így született,
kezében tálcával,
ezüst pohárkákkal,
ura előtt hajlongva,
kósza mosoly jutalma.
Az úr csak nézett,
gőggel telve éhezett,
nagy hassal, vörösen
puffadva, öregesen.
Szerelme iránta régen elveszett,
hitvesi ágyukban csendesen hevertek.
Holtukban is egy fekhelyre borulnak,
szolga után ura sóhajt majd.

“Szolga és az Úr” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  2. Kedves Zsófi! Versedet inkább érzem metaforának egy párkapcsolat leírásához, mint úr és szolga viszonyának. Nekem tetszik a vers.
    „gőggel telve éhezett,
    nagy hassal, vörösen”

  3. „ura előtt hajlongva,
    kósza mosoly jutalma.”

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!