Rejtelmes erdők nesztelen zajába’,
türkiz álom suhan, szárnyait kitárva.
S neked, ki a boldogságot keresed,
szívét kínálja a zöldellő fák felett.
Nem beszél, ajka szótalan’ és te kinek sorsa céltalan,
felé nyújtod kezed bízva, hangtalan.
Szívárvány felhők közt, hajnalok harmata,
reményt hozó reggel, mézédes illata.
Szárnyaló boldogság égszínkék szárnyakon.
Eljön az éjszaka, megpihen válladon, a
– boldogság kék madara -.
Hangulatos, kedves, szép sorok.
Tetszéssel olvastam. Szeretettel: Rita🌹
Kedves Enikő! Boldogságot keres minden ember, ha megtaláljuk,az természetes, akkor értékeljük, mikor megszűnik!
Ezt te szépen megírtad.
Szeretettel: Gugi