NAÍV MESE TÉLI ESTÉN
Lám nem adatott meg nekünk
se pénz se hír se szerelmünk
tán közömbös is számunkra
már nem is adatik soha.
Mert minekünk más volt fontos
ami mára tán hóbortos
hogy az egység és a közjó
mindenkinek legyen jelszó
s mikor már-már elértük
célunkat hova kitűztük
kiderült, más lett a jelszó
a közjó már nem helytálló
az, – talán majd később- hátha…
mert az mostan utunk árka
ühümgettünk, s kezdtük újra
bólintgattunk ez az útja.
Hittünk jó vezetőinknek
szítva lelkesedésünket.
Bár fogytak legszebb éveink
kitartottak reményeink.
Mint lenni szokott azonban
közösnek hitt javainkban
elosztáskor hiba csúszott
s milliók jussa elúszott
kinek jutott magyarázza
ekképp esett, spongya rája.
Ki élelmes megtalálta
aki nem, hát ne csodálja
a lehetőség elszaladt
bánhatja már ki lemaradt
se pénz se hír se szerelem
neki nem adatik sosem