Nyomok a nyárban

Emlékszel még a forró nyárra
álomországnak kátyús útjain?
Lángoltak mind a pocsolyák,
tűzben égett a zápor is,
bájoltak minket fenyvesek,
gyantaillatú lett a szerelem,
kezed hozzám bújt ölelőn,
bíbor kapuit az ég kitárta,
s reánk borult a végtelen,
és bársony volt az éjszaka,
csillagpora reggelre
selyemmé puhult bőrödön,
és csupa szín lett tőlünk a világ,
ragyogás, dallam, fényözön.

Hiába mulandó minden perc,
mi nyomot hagytunk ott, tudom,
álomországunk peremén
kék hegyek őrzik álmaink,
és csillagok leszünk,
jel minden nyárban,
örök szerelem, te meg én.

Bielefeld, 2021. Július

“Nyomok a nyárban” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nagyon szép versedben a természet ábrázolása, tetszett. Szeretettel: Éva

  2. “csupa szín lett tőlünk a világ,
    ragyogás, dallam, fényözön.”

    Tetszéssel és szeretettel olvastam szép emlékeidről írt soraid.

    Rita🌹

  3. Kedves Brigitta!

    Szép, álmokból, vágyakból, emlékekből szőtt versedhez szívből gratulálok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!