Felperzselt rét.

Végtelen mezőkön ballagok

sárgán virít a felperzselt rét

kukorica táblák kémlelik az eget

késve érkezik már minden csepp

Olyan ez a táj mintha sivatag volna

autók robajától nem hallik sóhaja

repedezett testén félve lépdelek

életet adó föld életedért remegek

Örökzöldek ágain barna levélsereg

életért küzd az oxigént adó természet

szélvihar viszi messzire bús szavát

gyönyörű Alföldünk segítségért kiált

Zöld ruháját a nyári nap megsárgította

folyóivizeit melege kicsinyre apasztotta

az itt élő ember az eget naponta figyeli

könnybe lábadt szemmel a megoldást keresi

Kondoros 2021 augusztus 21 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Felperzselt rét.” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Szomorú képet festesz az víz hiányától szenvedő Alföldről, Remekül megírt versed egy kiadós esőért kiált.
    Sok szeretettel gratulálok.
    Magdi
    🌦🌧🌷🥀💦

  2. Kondoroshoz nagyon kedves emlékek kötnek. Mikor a Petőfi témájú könyveket írtam, minden helyet útba ejtettünk az urammal, Kondorost is. Magdolna

  3. Kedves Erzsike! Megnéztelek hol élsz, ezek szerint felétek még szárazabb az időjárás, mint nálunk Albertirsán. Itt – mondhatom – elég jól összeszedte magát a növényzet az esőktől, tavaly megközelítőleg sem volt ilyen szép a virágoskertem. Szeretettel olvastam szép versed. Éva

  4. Kedves Erzsike!

    Jogos az aggodalom a környezetünk, a föld épségéért, s amit a természet nem rombol le, azt véghez viszi az ember – sajnos – önként és dalolva. Nem lehet elégszer felhívni rá a figyelmet. Szép versedhez gratulálok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  5. Kedves Erzsike! Nagyon szépen megírt soraidat tetszéssel olvastam. Szeretettel Edit

  6. Kedves Erzsike!

    A világ egyik felén árvizek, a másokon tűzvészek, ismét másutt földrengések pusztítanak, gyilkolnak, de az ember is teszi a magáét, mert a háboruk se csitulnak soha.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!