Tisztítótűzben ég kifacsart lelkem maradéka,
Elsiet-megrohan józan eszem elgyötört tartaléka,
A másvilágban járok.
A Hold kórjáról lepel hullik bekoszolt elmémre,
Halálnak kaszása dob csókot hús-vér testem fejére,
Lassan vége lesz.
Spirálban körülöttem fekete vérem felbugyog,
Vibráló táncot járnak szívemen éjsötét angyalok,
Még kitartok.
Talán majolika csempés fürdőkádban szunnyadok,
Talán a padlás repedő gerendáján lóghatok,
De itt vagyok.
Márványon kúszva-csúszva pirulák után kapkodok,
Felsejlik előttem egy -kés- hegedűvonóval elmetszett torok,
Mégis harcolok.
Ujjaimat rettegve szorítják felesben testem alkotói,
Másik kezemet húzzák-tépik az alvilág lovasai,
Dög-ördögök.
Porrá válni akarok, a szél hátára felülni vágyom,
Bár lehetnék végre humusszal szeretkező lábnyom,
Semmi több.
Ez egy nagyon kemény vers, rémekkel, és lelki démonokkal, ördögökkel viaskodó életről. Remélem, hogy a békesség utat talál hozzád, és eltűnnek ezek a rémek.