Kis falum

Lankás dombok zöldellő ölén,
házfalak ormán játszik a fény.
Harang kondul, ébred a csend,
kis falum most újból üzent.

Hol szülőd adott szent életet,
ott van a lelked, ott a helyed.
Hol átjár mindent a föld illata,
hol először mondtad ki “Mama”.

Gyermek lelked bent a fákban,
minden útszéli virágban.
Az égiek rád ott vigyáznak,
ott adsz mosolyt a világnak.

Hol lépteidtől zengett a rét,
hol a jó anyád szaladt eléd,
Hol bánatodat csitította,
kezedet, ha kellett, fogta.

Ez a föld itt otthont adott,
bánatodban csitítgatott,
Örömödet csak ő látta,
mit alkottál, megcsodálta.

Bárhol leszel a világon,
otthonod csak itt találod.
Lelhetsz házat, élted szépét,
de lelkednek csak itt lelsz békét.

A könnyek itt is földre hullnak,
de való vigaszt csak itt adnak.
Bejárhatod a nagyvilágot,
de Istened csak itt találod.

Hűtlen nem lehetsz e helyhez,
engedj utat nagy szívedhez.
Álmaid itt nem hazudnak,
a harangok itt érted szólnak.

Hol a békédet megtalálod,
értelmet nyer minden álmod.
A virágok itt mindig nyílnak,
sírodra aranyként hullnak.