Szenvedélyek tánca
Álmot láttam gyönyörű szépet, holdfény szeretkezett csillagok fényével.
Érzéki szenvedélyük ezüstös csillogás,mely esőcseppként hullik a földre,
parázsló harmatcseppek virágok felszinén,ezüstös pír hajnal
fedetlen keblén.
Hulló csillag zuhan át végtelennek tűnő éjszakán,izzó kőbe dermedt
könnycseppként teérted bűnösnek tűnő vágyakozás.talán mindörökre
álom marad és kinzó vágyakozás,hogy szerelem lobban benned Te a szépség én a csúf szörnyeteg iránt.
Bár úgy tartják a szerelem széppé tesz,de kétlem hogy
engem kit csúfnak szült az ég,engem is széppé tenne az érintés.
Ha csak egyetlen pillanatig érezhetném szenvedélyes
szerelmednek tüzét,beforrasztaná haldokló szivem
minden vérző sebét.
Tudom ha daliás herceg nem is,de lennék leggazdagabb
és nem szegény,mert érintésed és csókod nyomát izzó
rózsaként viselhetném lelkem hófehér felszinén.
Hajnal hasad és az álom végetér,s Te kitárod szárnyaid
és boldogan repülsz égi óceán kéklő tükrén.
Én pedig újra eltakarom szivemet,ne láthassa ez az álnok világ,
sebeim mind én emlékeim,melyek még most is gyötörnek,
szilánkok fájdalom kegyetlen tüskéiként.Szörnyeteg arcára nem illenek könnyek,elég a zord külső melyért igy is megvet a világ,
de lelkem gyönyörű ki szeretni képes annak adom át.
„Én pedig újra eltakarom szivemet,ne láthassa ez az álnok világ,”
Tetszéssel és egyetértéssel. A lelkünket csak annak szabad átadni, aki azt megérdemli.
Szeretettel: Rita🌸
Kedves Zoltán!
Szívemből kívánom, teljesüljön az álmod, és úgy szeressen valaki, ahogy gyönyörű lelked megérdemli.
Szeretettel:
Zsuzsa